Au Revoir!
Juhuuuu, küldetés teljesítve!!!
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy jó szokásomhoz híven, nem hagytam itt a blogot kb. a hatvanadik napnál. Nagy igazság, hogy nehéz hosszú időre lekötni a figyelmemet ugyanarra a dologra...és nagy igazság, hogy emiatt rengeteget fogok szívni az életben...
Mai boldogságom, hogy száz napon át találtam olyan momentumokat a napokban, amik boldoggá tettek és ez király. Amúgy mindenkinek ajánlanám ezt a 100happydays dolgot, mert rákényszerít, hogy észrevedd és értékeld az apróságokat. bár szerintem ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert mindennek tudok örülni, de tényleg. viszont ezután már jobban figyelek, hogy minden örömet jelentő apróságot észrevegyek. például mikor egy baba -Patrik- a hurkás kis ujjaival ropit nyújt feléd. örökre elraktároztam ezt a boldogságot.
Illetve, ugye ott van az a rengeteg pocsék nap az ember életében, amikor minden összeesküszik ellened, semmi sem jön össze és legszívesebben egy takaróba bugyolálva siratnád magad nap végéig, ilyenkor milyen szívmelengető érzés észrevenni az udvaron kinyílt pünkösdirózsát és örülni a természet ezen csodájának. Lehet kicsit szentimentális lettem és ennek nincs is ekkora jelentősége, de örülök, hogy belevágtam és nagyon hamar elment ez a száz nap.
-sonrisa-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése