kilencvenhatodik nap

Ma összehoztam egy ajtódíszt és számtalan mosolyt. Annyira jó ha az emberek osztoznak a másik örömében. Nincs annál szomorúbb de van mint ha valaki egyedül örül.
Végre hazatért Réku és dumcsiztunk egy jót. Ez már annyira hiányzott.

Jelenlegi problémám viszont, hogy a hisztis Ivette miatt, valószínűleg nem lesz fesztivál vagy nekem fesztiválozás...mérges vagyok erre a ribancra...

(miért csak női neveket adnak az orkánoknak, szeleknek, hurrikánoknak? áhhh, tök mindegy. ha Béla lenne, akkor is ugyanígy éreznék: