kilencvennyolcadik nap

meglehetősen unalmas volt a nap míg be nem futott Vica és a tündéri egyemmegaszívét Patrik. hogy én egy pillanat alatt belehabarodtam a csodaszép barna szemeibe mondanom sem kell. egyszerűen annyira édes egy kisgyerek. majd jöttek Gináék is, masnis tortával és pezsgővel felszerelkezve, hogy ünnepeljük kicsit engem és a győzelmem, szóval tuti kis délután lett abból a napból, amikor annyira nem tudtam mit kezdeni magammal, hogy kétszer takarítottam ki a szobámat.
(amúgy nekem vannak a legjobb rokonaim, de ezt mondanom sem kell)