kilencvennegyedik -a legboldogabb- nap

"A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér."

Ma van eddigi életem legboldogabb napja és ezt túlzás nélkül állítom. Hivatalosan is túléltem az életem!
Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot, mikor Anya mondta, hogy minden rendben, negatív. Úristen mennyit sírtam és remegtem, szinte sokkot kaptam. Lerogytam a fotelbe, rázkódtam a sírástól Anya vállán és egyszerűen hálás voltam mindenért a világon.
Miután telefonáltam a legfontosabbaknak, sikítottunk és könnyeztünk és megírtam a többi fontos személynek, elkészítettem ezt a képet, amin vörösek és dagadtak a szemeim és esztétikailag megelőz egy pirítós és annyira remegtem, hogy csak harmadszorra nem lett homályos, mégis ez lesz az egyik kedvenc képem.
 Annyi érzés kavarog bennem,egyszerűen nem is tudom mihez kezdjek magammal. Egyáltalán megérdemlem-e a gyógyulást, mikor Apa sokkal erősebb és kitartóbb volt nálam és neki ez mégsem adatott meg. Annyira jó lenne ha megölelne és a fülembe suttogná, hogy én ezt megmondtam, babám. Hiányzol Apa, de ahogy megígértem, végigcsináltam. Ez a keserédes történet a kettőnk győzelme!
Annyi szeretetet kaptam ebben az évben, hogy soha nem fogom tudni meghálálni, de azért megpróbálom. Úgy szeretnék élni, hogy megérdemeljem az Életet. Hiába döntött fel többször is és hagyott el, olyan lettem mint a kelljfeljancsi. Hiába akart letaszítani az útról, az én utamról, én felállok és ragaszkodom hozzá. Akármennyire is nehéz azért elég fasza ez az élet és foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, még vagy 70 évig. Most pedig kezdődik az én nyaram, az én időszakom és egy vadonatúj fejezet, csupa örömmel és boldogsággal, a hátam mögött hagyva az elmúlt évet.
Mindenki táncoljon, nevessen, szeressen, örüljön, őrüljön, mert az élet egy csoda és lehet, hogy tényleg csak egyszer élünk!