küldetés teljesítve.

századik nap

Au Revoir!

Juhuuuu, küldetés teljesítve!!!

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy jó szokásomhoz híven, nem hagytam itt a blogot kb. a hatvanadik napnál. Nagy igazság, hogy nehéz hosszú időre lekötni a figyelmemet ugyanarra a dologra...és nagy igazság, hogy emiatt rengeteget fogok szívni az életben...

Mai boldogságom, hogy száz napon át találtam olyan momentumokat a napokban, amik boldoggá tettek és ez király. Amúgy mindenkinek ajánlanám ezt a 100happydays dolgot, mert rákényszerít, hogy észrevedd és értékeld az apróságokat. bár szerintem ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert mindennek tudok örülni, de tényleg. viszont ezután már jobban figyelek, hogy minden örömet jelentő apróságot észrevegyek.  például mikor egy baba -Patrik- a hurkás kis ujjaival ropit nyújt feléd. örökre elraktároztam ezt a boldogságot.

Illetve, ugye ott van az a rengeteg pocsék nap az ember életében, amikor minden összeesküszik ellened, semmi sem jön össze és legszívesebben egy takaróba bugyolálva siratnád magad nap végéig, ilyenkor milyen szívmelengető érzés észrevenni az udvaron kinyílt pünkösdirózsát és örülni a természet ezen csodájának. Lehet kicsit szentimentális lettem és ennek nincs is ekkora jelentősége, de örülök, hogy belevágtam és nagyon hamar elment ez a száz nap.

viszlát és kösz a halakat!
-sonrisa-

kilencvenkilencedik nap

jó néha kicsit hátradőlni és megcsodálni, hogy milyen klassz helyen lakunk

délután belemerültem Mamával a családfánkba az ő ágáról...hát, voltak érdekes történetek... ha most híres és gazdag rendező lennék biztosan forgatnék belőle egy romantikus drámát, ármánnyal és szenvedéllyel. de hát egyáltalán nem vagyok rendező és kurvára nem vagyok gazdag, szóval buktam az Oscart. és minimális esélyem lenne Michael Fassbendert megnyerni a dédpapám szerepére, pedig már látom magam előtt a huncut vörös fejét a filmemben, dédim pedig Michelle Williams lenne vagy Natalie Portman, még nem tisztázott. most addig nem tudok elaludni míg el nem készítem a stáblistát...:D

olvasok egy könyvet és ez a mondat koronázta a napomat. egyszerűen tökéletesen összefoglalja ezt a vasárnapot.

kilencvennyolcadik nap

meglehetősen unalmas volt a nap míg be nem futott Vica és a tündéri egyemmegaszívét Patrik. hogy én egy pillanat alatt belehabarodtam a csodaszép barna szemeibe mondanom sem kell. egyszerűen annyira édes egy kisgyerek. majd jöttek Gináék is, masnis tortával és pezsgővel felszerelkezve, hogy ünnepeljük kicsit engem és a győzelmem, szóval tuti kis délután lett abból a napból, amikor annyira nem tudtam mit kezdeni magammal, hogy kétszer takarítottam ki a szobámat.
(amúgy nekem vannak a legjobb rokonaim, de ezt mondanom sem kell)

kilencvenhetedik nap

Egyre jobban megbarátkozik velünk Brutus. Már nem akarja leharapni tőből az ujjamat. Jóban leszünk mi, pajtás.
Volt itt Nikolett, csináltam neki konytot, ami most szerintem nem sikerült annyira jóra, de állítja, hogy nagyon tetszik neki. Annak én csak örülök.
Timi is itt volt és csaptunk egy spontán palacsinta partyt.
Szép az élet, na

kilencvenhatodik nap

Ma összehoztam egy ajtódíszt és számtalan mosolyt. Annyira jó ha az emberek osztoznak a másik örömében. Nincs annál szomorúbb de van mint ha valaki egyedül örül.
Végre hazatért Réku és dumcsiztunk egy jót. Ez már annyira hiányzott.

Jelenlegi problémám viszont, hogy a hisztis Ivette miatt, valószínűleg nem lesz fesztivál vagy nekem fesztiválozás...mérges vagyok erre a ribancra...

(miért csak női neveket adnak az orkánoknak, szeleknek, hurrikánoknak? áhhh, tök mindegy. ha Béla lenne, akkor is ugyanígy éreznék:

kilencvenötödik nap

"ezt erre az alkalomra tartogattam. de tényleg!" köszönöm, Nikolett:)

Egyszerűen röhejesen boldog vagyok. Az egész világot átszeretném ölelni.

kilencvennegyedik -a legboldogabb- nap

"A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér."

Ma van eddigi életem legboldogabb napja és ezt túlzás nélkül állítom. Hivatalosan is túléltem az életem!
Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot, mikor Anya mondta, hogy minden rendben, negatív. Úristen mennyit sírtam és remegtem, szinte sokkot kaptam. Lerogytam a fotelbe, rázkódtam a sírástól Anya vállán és egyszerűen hálás voltam mindenért a világon.
Miután telefonáltam a legfontosabbaknak, sikítottunk és könnyeztünk és megírtam a többi fontos személynek, elkészítettem ezt a képet, amin vörösek és dagadtak a szemeim és esztétikailag megelőz egy pirítós és annyira remegtem, hogy csak harmadszorra nem lett homályos, mégis ez lesz az egyik kedvenc képem.
 Annyi érzés kavarog bennem,egyszerűen nem is tudom mihez kezdjek magammal. Egyáltalán megérdemlem-e a gyógyulást, mikor Apa sokkal erősebb és kitartóbb volt nálam és neki ez mégsem adatott meg. Annyira jó lenne ha megölelne és a fülembe suttogná, hogy én ezt megmondtam, babám. Hiányzol Apa, de ahogy megígértem, végigcsináltam. Ez a keserédes történet a kettőnk győzelme!
Annyi szeretetet kaptam ebben az évben, hogy soha nem fogom tudni meghálálni, de azért megpróbálom. Úgy szeretnék élni, hogy megérdemeljem az Életet. Hiába döntött fel többször is és hagyott el, olyan lettem mint a kelljfeljancsi. Hiába akart letaszítani az útról, az én utamról, én felállok és ragaszkodom hozzá. Akármennyire is nehéz azért elég fasza ez az élet és foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, még vagy 70 évig. Most pedig kezdődik az én nyaram, az én időszakom és egy vadonatúj fejezet, csupa örömmel és boldogsággal, a hátam mögött hagyva az elmúlt évet.
Mindenki táncoljon, nevessen, szeressen, örüljön, őrüljön, mert az élet egy csoda és lehet, hogy tényleg csak egyszer élünk!

kilencvenharmadik nap

Anett a barátnőitől hörcsögöt kapott szülinapjára, Anutánk legnagyobb örömére. (Amúgy Anutám a mindenem...) Én kitörő gyermeki - már-már röhejes- ujjongással fogadtam és elneveztem Brutusnak. (nálunk hörcsög csak 'b' betűs lehet és pont. Brúnó, Berta, Bonó...) Szerintem nagyon menő ajándék és nagyon aranyosak vagytok csajok, meg persze, 'te is fiam, Brutus!'

kilencvenkettedik nap

Csak egy szimpla szomorú vasárnap

kilencvenegyedik nap

Van már eper a kertben!!!!!!!!! Csak érjetek szépen drágaságaim és annyi Charlotte tortát készítek belőletek amennyit csak lehetséges!
Este elmentünk vacsorázni, még mindig az Anett szülinapját ünnepelve. Általában mi mindenki szülinapját sokáig ünnepeljük, amúgy.

 

 Délután csináltam Nikolettnek kontyot, és annyira örülök, hogy tetszett nekik:)

kilencvenedik nap

Ma nekem kellett ebédet főznöm. Hahaha. Sikerült összehoznom egy elég szar sonkás tésztát és aránylag elviselhető palacsinta társát. Én nagyon örültem, hogy teljesen egyedül csináltam mindent.

nyolcvankilencedik nap

E boldog nemszületésnap, enyém - tiéd - enyém - tiéd.  e boldog anettszületésnap, övé!
2. rész és még mindig folytatjuk. Istenke éltesse a kedvenc, immár nagykorú testvérkémet!

nyolcvannyolcadik nap

a mai nap meglehetősen unalmas volt, de megtaláltam a kedvenc füzetemet és benne ezt a rettentően fontos listát, amibe hosszú idő után a legtöbb időt feccőltem, sőt hosszú idő után ez volt az első dolog, amivel egyáltalán foglalkoztam.(amúgy leo drága teljesen jogosan van itt, mert azért csúnyul ő rendesen.) illetve én mindegyikőjükért teljesen odáig vagyok. akárki akármit is mond, ők bizony szekszik és tehetségesek (kivéve Harry, bár ő is biztos tehetséges valamiben...)

nyolcvanhetedik nap

Dó, egy domb egy szép zöld domb. Ré, egy régen látott rét...
Napom egyik boldogsága a színház és a másik is. "Reggel" hívott Réku, hogy mit szólnék egy Vígszínházhoz. Hadd ne mondjam, hogy nem kellett győzködni, szóval nemsokára irány Pest.
Színház az egész világ. Kösz, Shakespeare!

nyolcvanhatodik nap

a mai napom boldogságaként ezt tudom felmutatni. végre van felirat az only lovers left alive-re. amúgy ma volt a pet ct, szóval be vagyok tojva.

nyolcvanötödik nap

Napom boldogsága, hogy Anutám és Mamikám nagyon örültek az ágybareggelinek (ennek ki ne örülne?!) és annak mégjobban, hogy a tegnapi szülinap romjait is mi takarítottuk el Anettal...szóval most ott tartunk, hogy heti 5 anyáknapjáért kampányolnak...

nyolcvannegyedik nap

BoldogAnettNap!!!! 1. rész. Folytatjuk...

nyolcvanharmadik nap

Huhuhuhúú, micsudi "fesztivál". Amolyan kicsitzöldkicsitsavanyú, de azért fergeteges. Ismét kipróbáltuk, hogy milyen lehet az út a pokolba. A részeg srácot soha nem felejtem, aki összetűzésbe került a bokorral. A rémült lány, mindent vitt. És tudjuk, hogy pöcöknek semmi esélye nem lenne a k.g.-nál, de ha nekem lenne annak is örülne<3 itt szerettelek pöcök, de utána....buligyilkos!!!! Jóvolt.köszönöm.kérekmég.

nyolcvankettedik nap

ma annyi mindent csinálhattam volna...mindenhol majális meg vattacukor, erre pont ma nem voltam valami jól. emiatt egész nap fetrengtem csak, de legalább az axn-en sherlock 3. évad maraton volt, szóval, azzal elvoltam egytől hatig. köszi axn! és természetesen eredeti nyelven. ezt is köszi axn!. utána pedig képtelen lettem volna mást nézni, szóval elkezdtem az első évadot. most egy kicsit már zombi vagyok, de ez attól is lehet, hogy még most sem vagyok a toppon.