Engem aztán nem lehet azzal vádolni, hogy nehéz lenne boldoggá tenni. Találtam pár nagyon szép, nagyon vintage üveget a Mamám padlásán és már olyan boldog lettem, hogy örömömben véletlenül majdnem leestem a létráról. A nagy sokk kiheveréseként kitéptem a fél virágoskertet és megettem egy halom almás pitét. Azután még boldogabb lettem.
Majd egy sütis könyvben könyvjelzőként megtaláltam ezt a képet a legizgalmasabb rokonunkról. A családunk kb. 50 éve haknizik az Ő történetével és még most sem untuk meg.
Szóval, jó nap volt ez a mai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése